Szellemes bakonyi túra 1 rész, avagy hogy nem találtuk meg a falut!

2015.07.28 18:04

Szoktam volt kis regényeket írni hobbiból melyeknek helyszínéül olyan várost választottam ahol már jártam. Most azonban egy reggel úgy ébredtem, hőseim egy balul sikerült este után emberrablás áldozataivá válnak s a Bakonyban kötnek ki. Mivel ott még nem jártam úgy véltem helyesnek, ha felmérem a terepet mielőtt szereplőimet a történethez nem illő helyre küldeném. Tehát találnom kellett valami frappáns területet.

A neten keresgélve rábukkantam egy két cikkre, videóra, Bakony elveszett gyöngye néven. A szellemfalu nevét sehol nem találtam. (vagy csak rossz helyen kerestem) Csak Iharkútról találtam némi információt. Úgy éreztem a kettő nem ugyanaz. Két külön dologról írt, csak a szellemfaluság volt közös. A páromnak (ki már most első kézírásom elolvasása után rajongómként segít és szorít) elküldtem mindkettő linkjét, meg született az időpont, az elszántság adott. Testvérem úgy döntött ő is eljött velünk. Siófok felé megindultunk, mondhatni a vakvilágba. S mivel Bakony, mint olyan hely ahol a medvehagyma őshonos, úgy gondoltuk, megcsodáljuk közelebbről az ottani finomságokat is. Nem vált veszendőbe a sok zöld finomság ;) Az erdő egy kissé járhatatlannak tűnő útján haladva még egy majd 30 fős őz csapatba is belebotlottunk. Szépek voltak, s érdekes volt látni, hogy a hegyvidéki őzek mennyivel feketésebb színűek, mint a mi dombvidéki őzeink. Medvehagymázásunk után mégegyszer sikerült kerülnünk egymást. Majd tovább haladva Bakonyjákó és Németbánya között egy bekötő úton mentünk végig ahol egy szép mező várt minket, valamint a valamikori Iharkút emlékparkja. Egy amolyan romos őrbodé állott csak ott még. Gondoltuk elindulunk a tettek mezején. S akkor láttuk csak párommal, hogy ő csak jót akart, hogy elhoz, én szellemfalut ígértem, és sikerült kicsit elbeszélnünk egymás mellett a hellyel kapcsolatban. Én láttam, hogy a két linken nem ugyanaz a falu van, ő pedig a második linknél biztosra vette, hogy a kettő egy és ugyanaz. Tesóm pedig ránk hagyatkozott. De mivel sokat utaztunk és a hely is pazar volt nem éreztük magunkat rosszul.  Tehát tettünk egy felfedező túrát. Majd megláttuk a régi nyílt felszíni bánya területét. Valaha bauxit bányászat volt. A felszínre tört bányatónak érdekes, kissé trutyi zöldes színe fénylett az erölködő nap sugarai alatt. A tópartnál sárgás, homokos talaj. Magas szárú dorkomban gondoltam elsétálgatok arra felé. Kissé bátran lépkedve, megfeledkezve súlyomról és a talaj lazaságáról lépkedtem s csodálkoztam rá, miért nehezül egyre lépésem. Jött a döbbenet, süllyedek, lassan, de biztosan süllyedek! Semmi vész. Csak bokáig merültem, de ki lettem húzva. Majd egy kavics gyűjtés után szóba került, valaha itt régészek dolgoztak kik dinoszaurusz csontokat találtak. Az egyiküket a helyhez méltóan Iharosaurusnak nevezték.

Némi kalandvágyunk még maradt az ismeretlenre, így vissza Bakonyjákóra ahol pár falás mellett a mobil által nyújtott világhálón kicsit szerte néztünk. Így utunk Bakonyszűcs felé vezetett. A leírás szerint Bakonyszűcs és Pápateszér között fekszik az az ismeretlen nevű falu amit szerettem volna. Nem sokkal odébb Bakonyszűcsnél parkoltunk és elsétáltunk a földesen egy erdő "sarkáig", ahol 2 felé vezetett az út. Nagy Boldog Asszony kápolna előtt állva, kissé ránk tört a félhomály. Most merre? Szerintem előre! Fiúk: arra csak a puszta és a szántás! Menjünk balra. Így többség dönt alapon balra mentünk. Ekkora már a nappali szél is erősödött, az égbolt befeketedett, beborult s a telihold fénye ránk vicsorgott. Meresztette felénk erős fényét, fácánok rikoltozó hangját s röptét ki a bokrokból. Erős fák ágai mozdultak felénk, az út vége láthatatlanul hosszú s egyenes. A falu sehol. Csak az érzés, az egyre erösödő érzés. Itt van a falu, igen! Még a karunkon végig futó libabőr is ezt látszik igazolni. Az izgalom, a kiváncsiság egy helyben való topogásra késztet. S az ág reccsenések mögött egy hangos, határozott fémes kolompolás. Itt kell lennie a háznak. Kolomp, kolomp, oly hangos! Csak pár száz méter a susnyásban! Oh az a fránya idő! S elhalkult. Fejünk fogván, Úristen ez itt van valahol! Csak nem tudjuk hol... S mivel a tudat az agyban szól: Holnap hétfő, holnap munka... Most 19:00...Az út hosszú... Sajnos így nehéz szívvel ott hagytuk a helyet s megindultunk.

Haza felé menet kétszer is sikerült eltévednünk. Előszőr ahogy Balatonfűzfő felé indultunk. Kb. 3X ugyanarra a körforgalomra lyukadtunk ki mire a helyes kijárot megtaláltuk s Balatonkenese felé megindulva eljutottunk Balatonfűzfő felé ahonnan tovább Siófokra mentünk. No ott jó egy órát lavíroztunk a városban mire kitaláltunk onnan. Már néztünk térképet, útmenti táblákat, gps-t. Igazán kalandos idegeskedéssel telt a kavircolás. De megszületett a helyes irány s Iregszemcse felé már jó úton haza felé, egy élménnyel gazdagabban tértünk haza. Ez az utazás úgy érzem inkább most testvéremé volt, mivel őt érdeklik a dinoszauruszok s szeretett volna egy bányába is eljutni. :)